Svéd gyertyák és olasz szüzek

December 13-a jeles napja az európai néphitnek, amelyhez az egyik legellentmondásosabb nőalak, Luca kapcsolódik. A fényhozó, termékenység varázsló szertartások kapcsolódnak ehhez a naphoz.

A Luca szó már önmagában is a „lux” – „fény” szóból származó név. Az év leghosszabb éjszakája esett valamikor Luca napjára, de a naptárreform miatt az mostmár egy héttel később van – ugyanakkor a szokások megmaradtak. Míg Magyarországon elsősorban a termékenységgel kapcsolatos szokások kapcsolódnak hozzá, az északi országokban, elsősorban Svédországban a fényhozással áll kapcsolatban. A svédek ilyenkor várják a Fény Királynőjét, a kislányok fehérbe öltöznek, és kis gyertyás koszorúkat raknak a fejükre.

Az ilyen szokások – amelyek elsősorban pogány fényhozó rítusokhoz hasonlítanak – bizonyítják, hogy Luca ünnepe is megkeresztelt pogány ünnep. A fényhozó szertartások a kereszténység terjedése előtti gyökereket mutatnak, nem véletlen, hogy az egyház erre a napra rakta a fényhozó szent ünnepét.
A „hivatalos” történet szerint a Siracusába hajózó vikingek a kereszténység terjedése előtt hallottak a vértanú lány történetéről, aki élelmet csempészett a katakombákba, és azért kellett meghalnia, mert nem volt hajlandó pogány istenek előtt áldozni. A fényt úgy kapcsolja személyéhez a történet, hogy mivel mindkét keze foglalt volt, ezért egy világító koszorúval a fején közlekedett az alagutakban.

Józan ésszel mindenesetre nehéz elhinni, hogy egy csapat kiéhezett és természetesen nyelvi problémákkal is küszködő északi harcost az ismeretlen kultúra szentjei hatottak volna meg ennyire.
Aztán úgy folytatódik a monda, hogy a XII. századi éhínségben élelmet hozó hajó orrán egy szép szőke lány tekintett a part felé (értsd. a Fény Királynője) ami bár kedves történet, még kevesebbé hihető a szokás kialakulásának szempontjából.

Így hát előbb várták a fényt, mint a Luciát. Különben sem láthatjuk más okát annak, hogy egy lutheránus országban miért ünnepelnének meg egy katolikus szentet.

De aki magyar szokás szerint szeretne Luca napján ünnepelni, nem kell aggódnia. Örömhír a hölgyeknek, hogy sokat kell ma ülniük, hogy a tikok is jó sok tojást tojjanak. A türelmetlenebbek pótolhatják ezt háromszori küszöbre üléssel is. Nem szabad varrni – Luca bevarrja a tyúkoknak, és akkor aztán nem lesz tojás. Seperni sem szabad, mert a szerencsénket söpörjük ki, és ne nagyon adjunk kölcsönt se senkinek, mert akkor egész évre elúsztunk. A Luca széket is ma kell elkezdeni 7 fajta fából, karácsonyig kell elkészíteni. („Lassan készül, mint a Luca széke”) Ha valaki modernizálni szeretne, megjátszhatja, hogy 7 különböző szupermarketban nézi meg, van-e kissámli. Viszont ha megláttuk az éjféli misén a boszorkányt, igyekezzünk haza, és szórjunk magunk után mákot – azt sajnos kötelesek összeszedni az felbőszült asszonyok.
A vállalkozó szelleműek elindulhatnak lucázni, fehér ruhában, házról házra, szaporaságot kívánni az ott található jószágoknak.

De ha a sok ülés után egy kis relaxálásra vágyunk egy fényhozó édesség mellett, süssünk Luca süteményt (Lussebullar), mert anélkül nincsen Skandináv Luca Nap!

 

Hozzávalók:

  • 25 g élesztő
  • 50 g margarin
  • 2,5 dl tej
  • 125 g tejföl
  • (½ g sáfrány)
  • ¾ dl cukor
  • 1/4 tk só,
  • kb. 8 dl liszt,
  • mazsola

Az élesztőt ½ dl langyos, cukros tejben megfuttatjuk. A vajat megolvasztjuk, hozzáadjuk a maradék tejet és 37 fokra melegítjük. A lisztet, a sót, a cukrot egy tálba helyezzük. Hozzáadjuk az élesztőt, a vaj-tej keveréket, a tejfölt és a sáfrányt. Begyúrjuk, majd 40 percig kelesztjük. Kissé átgyúrjuk, majd ujjnyi vastagra nyújtjuk. Kb. 3 cm-es csíkokra vágjuk, majd 10 cm-es darabokra szeleteljük. Kissé meghengergetjük, és a két végét ellenkező irányban s-alakban behajtjuk. A behajtásokba 1-1 mazsolát teszünk. Tepsire helyezzük, majd fél órát kelesztjük. Megkenjük tojással, és előmelegített sütőben 225 fokon 5-8 percig sütjük.

(Égő Áron)

Az írás először 2008-ban jelent meg a saab900.hu oldalon