A Saab egy biztonságos autó. Hányszor halljuk ezt, és hányszor döntő érv a használtautó vásárlások során. Sajnos a Saab történetének utolsó szakaszában ez jellemzően csak médiafogás volt, mégis a kijelentés nem alaptalan. Kezdetben a Saab autómérnökök egészen elképesztően új dolgokkal kísérleteztek a biztonság terén is. Ez részben a repülőgép építői múltból, a különleges skandináv mentalitásból és – valljuk be – a tapasztalatlanságból adódott. Az autóépítés során nem követtek bevált sémákat, bátran léptek járatlan útra olyan szokatlan és jól sikerült megoldásokat alkalmaztak, melyek megalapozták a Saab autógyártásának különleges jó hírét. Hogy ez miként veszett el az idők során, az más kérdés. Most nézzük meg az a pontot, ami meghatározta a Saab, mint biztonságos autó hírnevét. Igen, ez nemcsak egy elméleti fordulópont, hanem ha akarunk, akár rá is mutathatunk egy pontra, egy különleges karosszéria megoldásra, amit a Saab 99 esetében alkalmaztak először.
Már az is érdekes, hogy a 99-es rendkívül merev, ívelt szélvédője alá egy erős tűzfalat terveztek. A beltér, az addigi gyakorlatokkal szemben, nem egy kivehető műszerfallal készült, hanem a műszerfal felső vízszintes része is a karosszéria szerves eleme lett. Az acélkarosszéria-elemen csupán egy vékony szivacsborítás van, és erre csavarozták a műanyag műszerfal-elemeket.
Ekkoriban más típusoknál az A-oszlopok a karosszéria részeként vékony préselt acéllemezekből voltak ponthegesztve. A 99-es esetében viszont 2,5 mm vastag acélból készült. Példátlan szilárdságú, háromszög profilú szelvényeket illesztettek össze, mely sokkal nagyobb mértékben ellenállt a csavarodásnak, mint a legtöbb autó oszlopai. Ennek eredményeként a Saab 99-es és később 900-as tetőmerevsége messze meghaladta a törvényi előírásokat. Borulás esetén a tető szinte sohasem rogyott be.
Az igazi különlegesség a 99-es esetében az volt, hogy az A-oszlopokat egészen a merev acélból készült kerékjárati dobokig engedték le, és ott mereven rögzítették. Ez az a pont, amiről beszéltem, egy különleges és furcsa megoldás, ami biztosította a lehető legnagyobb borulásvédelmet, valamint a megszokottnál jóval nagyobb frontális ütközési ellenállást.
Frontális ütközés setén az autó lágyabb orra és motorházteteje elnyelte az ütést, míg az utastér védelme tökéletes maradt.

1972-től – az iparágban először – a 99-est egyedi, üvegszálas, párnázott tetőbéléssel kezdték szerelni. Ez a párnázott közbenső réteg borulás esetén még jobb fejvédelmet nyújtott az utasoknak. Az nyakvédelmet pedig a jellegzetes Saab-fejtámlák biztosították, amely szintén a Saabok stílusjegye lett.
1980 elején az új amerikai biztonsági előírásokhoz alkalmazkodva a 99-est áttervezték, és megszületett a 12 cm-rel hosszabb 900-as. Ez a toldás nagyobb törési zónát biztosított. Viszont a karosszéria-átalakítások következtében a 900-as A-oszlopait már leválasztották a doblemezről és a tűzfalhoz rögzítették.
1983-ban egy jávorszarvassal való ütközés következtében a Saab egyik vezetője életét vesztette egy 900-asban. Ezután áttervezték és több pontokon megerősítették az A-oszlopot. A sajnálatos esemény kapcsán a Saab minden további fejlesztésében jelentős szerepet kapott a valódi baleseti adatok kiértékelése és a jávorszarvas-teszt.